Lotische kis falu révén már hajnalban élt. Ellenben a Tokio Hotel gitárosával, aki egészen délután 3ig húzta a lóbőrt. Amíg Bill fel nem keltette.

- Van egy órád, hogy elkészülj – mondta nyüzsögve Bill, miközben elhúzva a sötétítőket, fényt invitált a szobára.
- Bill.
- Mondjad bátyó.
- Húzd vissza azt a k*rva sötétítőt, és tünj el a szobámból. – morogta a párnába
- Esélytelen. Egy órád van elkészülni, és félig van bepakolva a bőröndöd. Amíg magadhoz térsz, az minimum negyed óra, 4kor pedig el kell indulnunk.
- Akkor hozz egy kávét, 2…
- 2 kockacukorral és egy deci tejszínnel. Ha kinyitnád a szemed, látnád, hogy már rég leraktam az éjjeliszekrényedre.
- Akkor miért nem érzek kávé-illatot?
- Mert én naiv kisgyerek 1kor megcsináltam, azt gondolva, hogy mindjárt kelsz. De mivel negyed 2kor sem jöttél le az emeletről, beleraktam termoszba.
- Annyira utálom, hogy te mindig előre gondolkodsz, ha rólam van szó.
- Tudom, bátyó. ;)

Fél órájuk volt az idulásig.

*

- Jessica, te meg hogy nézel ki? SMINKEEEST! – hívtam oda Kimberlyt, az én jobb kezemet – kezdj valamit ezzel a lánnyal. Szerintem bekokozott tegnap.
- Meglesz, Gab. Bízd csak ide..
- Jonathan! Az a lámpa nem jó helyen van. Az Istenért, ne csesszétek el a bemutatóm. Meg fogok őrülni.. – háborogtam egyre jobban. Este 6, és még rengeteg dolgom lenne. A modellek többsége készen áll, de akad, aki teljesen másnaposan esett be az ajtón. Ezt utálom. 2 óra van a kezdésig. Az első kollekcióm, csoda, ha ideges vagyok? Nem hinném. És még Bill sem hívott, hogy megérkezett volna. Pedig igazán nagy reklám ez a Pradanak, hogy ő is tiszteletét teszi. Persze egyáltalán nem emiatt hívtam, igazán rendes srác, és láttam, hogy valóban érdekli ez az egész. Megígértem neki, hogy bevezetem a kulisszák mögé, de úgy néz ki, mégsem ér ide időben.

- Gab!!! – rángatott ki valaki a gondolatmenetemből.
- Oh, Bill?! Azt hittem, hívni fogsz. – meresztettem rá hatalmas szemeket
- Meg akartalak lepni. Egyébként, Gab, ő itt Tom, a bátyjám.
- Hello – nyújtott nekem kezet – Tom, ő pedig..
- Gabrielle.. Gabrielle Pamler – fogtam vele kezet – örülök, hogy megismerhetlek.

*

Ezt nem hiszem el. Hosszú, vékony lábak, kerek popó, vékony csípő.. hátközépig érő szőke haj. Remélem nem ő az a bizonyos Gab..

- Gab!!! – szólt Bill, és nagy csalódásomra ő fordult hátra.

Hűűű. Dús keblek, csinos kis babaarc, telt ajkakkal és kis pisze orral. Ez nem teheti velem Bill. És felfigyelt rám. Biztos vagyok benne. Amint hátrafordult, észrevett engem is. Ez nem csak egy futó pillantás volt. Szinte el is felejtkeztem az illemszabályokról, de az öcsém szerencsére toppon volt, és meginditotta a bemutatkozás menetét..

- Örülök, hogy megismerhetlek – engedte el a kezem.
- Szintúgy. – vettem elő a leglehengerlőbb vigyoromat
- Már azthittem, nem is értek ide.
- Nem hagynám ki. – Bill mindig mindenkivel megtalálja a közös hangot. Én már máshogy vagyok ezzel..
- Ne haragudjatok, egy pillanat és jövök, de ezek nem boldogulnak nélkülem.. – nézett a modellek felé sajnálkozva
- Itt várunk. – válaszoltuk

- Bill. Ezt nem teheted velem. – néztem rá, miután Gabrielle hallótávolságon kívül volt.
- Én szóltam.
- Eddig azthittem, Eva Longoria az ideálom. Hát tévedtem.
- Tom. Megmondtam, bárkire mássz rá, csak ne Gabrielle Pamler legyen a neve.
- Rendben. Csak mert a tesóm vagy. De ha valamilyen jelet közvetít, nem tétlenkedek. – tettem hozzá
- Rendben.

*

Ha azt mondom, hogy megtaláltam az álompasim, akkor túlzok? Szerintem nem.
Igaz, az öltözködési stílusa nem annyira jön be, de ízlésesen válogatja a ruháit. Bő nadrágok és pólók, deszkás cipő, afrofonatok, huncut vigyor, és az a mélybarna szempár.. megőrjít. Mindössze 10 perce ismerem, de már megőrjít. Kell nekem.

- Lányok! Életre, már. Nem hiszem el, hogy több éve dolgoztok a szakmában, és még mindig nekünk kell tologatni a formás kis popótokat, ha el akarunk érni valamit. 1,5 óra van a kezdésig, ajánlom, hogy összeszedjétek magatokat, vagy derékbavágom a karriereteket! – hordtam le őket. Lehet, hogy durva voltam, de úgy néz ki hatásos is.

- Itt is vagyok. De legalább a díszlettel már nincs gond.. – mosolyogtam kínosan
- Jaja, jól néz ki, de a ruhák se semmik. Kéne pár ilyen lámpa a lakásunkba is, nem, Tom?
- De, egyet elfogadnék a hálószobámba is. Elég hangulatos lenne. Bár hangulat az szokott lenni lámpa és ruha nélkül is..

[vissza a menübe]   [előző rész]   [következő rész]