*

Megőrjít ez a csaj. Meg kell szereznem. A bemutató kezdése előtt bő 20 perccel megmutatta a helyünket, utána pedig hátravonult.
Meg kell hagynom, van fantáziája. Természetesen nem az én stílusom ez a fajta divat, és a modelljeiken is röhejesen mutatnak a ruhák, de egy-két darab igazán elnyerte a tetszésem. Mondjuk rajta elnézegetném. Á, miket beszélek. Őt ruha nélkül nézegetném el. Annyira magambamélyedtem, hogy észre sem vettem, máris vége volt a bemutatónak, így Billel hátramentünk az afterpartyra. Nem is a Kaulitz ikrek lennénk, ha kihagynánk az ilyen bulikat. Hátha most sikeresebb leszek a boldogságban úszó kis divattervezőmnél. Rögtön kiszúrtam őt. Átöltözött. Egy falatnyi kis fekete koktélruha volt rajta, amely teljesen szabadonhagyta a combjait, és a dekoltázsát sem takarta túlzottan. Épp egy elég pénzesnek kinéző hapekkal cseverészett. Gondoltam, amint lepattan, már oda is megyek. És erre szerencsére nem is kellett sokat várnom.

*

Gyorsan átöltözem miután hátramentem, és reménykedtem, hogy valakinek tetszik annyira a kollekcióm, hogy le is szerződik velem.
Alig, hogy beléptem a terembe, a Vogue főszerkesztője már ott is termett mellettem, és kifejtette, hogy igazán jól mutatnának a ruháim a tavaszi trend oldalain. Megadta a névjegyét, a további egyeztetést illetően, majd magamrahagyott. Iszonyú boldog voltam. Hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok vagy lány. Amint odajött egy picér, pezsőspoharakkal teli tálcával, már le is emeltem róla egyet, és egy húzásra megittam.
Azthiszem, a mai napom már csak egy kellemes kis éjszaka pecsételné meg.
Mintha csak olvasna a fejemben, Tom szólított meg.

- Hm. Nem is volt rossz ez a bemutató.
- Gondoltam, hiszen tele volt melltartónélküli csinos kis modellekkel a színpad.
- Egy másodpercig sem izgatták a fantáziám. Ellentétben..
- Nem érdekelnek a részletek, köszönöm. Örülök, hogy tetszett. - vágtam közbe, mielőtt folytatná - Billt merre hagytad?
- Miért kéne egymás nyakán lennünk?
- Azt hittem ez is olyan ikres dolog.
- Úgy is csak azt ecsetelné, hogy ne kezdjek ki veled. Vagy leszúrna, ha neki nem tetsző megjegyzésem lenne.
- Akkor fejezd is be, mert itt jön. - azzal megkerültem Tomot, és Billel kezdtem beszélgetni, akinek azt is elmondtam, hogy már ajánlatot is kaptam. Ehhez neki olyan szempontból volt köze, hogy ugye ő lesz a férfimodellem. Megölelt, gratulációját kifejezve.

Valamiért éreztem Tom tekintetét a hátambafúródva. De ugyanmár. Van köztünk pár év, mondanom sem kell, hogy az én javamra. És sajnálatos módon ő ezt elég erősen alá is támasztja a viselkedésével. Pedig mennyire tökéletes lenne. Ezután ők is eltűntek, és én is másokkal kezdtem foglalkozni. Pár óra múlva a hangulat már fokozódott, és már nem a pezsgőzgetős beszélgetés volt előtérben, hanem a bulizás. Elég sokat ittam, nem tagadom. Dehát ez az én napom. Nem fogok magyarázkodni. Táncoltam a modelleimmel, Billel, a munkatársaimmal, de Tomnak színét sem láttam. Nem akartam rákérdezni Billnél, miután Tom említette, hogy valamiért nem nézné jó szemmel a dolgainkat. Elindultam a mosdóba, hogy picit rendbeszedjem magam, mikor megláttam őt. Ott ült az egyik eldugott sarokban egy bőrfotelban, egy még félig tele lévő Whiskys üveggel a kezében. És engem nézett. Inkább továbbindultam az eredeti tervemhez tartva magam. Valamiért úgyéreztem, nem jó ötlet odamennem hozzá.

*

Csak tudnám miért ilyen bunkó. Egyszerűen faképnél hagyott, és Billel kezdett beszélgetni. Ezután úgy döntöttem, ma berúgok. Az megoldás egy pár órára. Fogalmam sincs, hány pohár pezsgőn voltam túl, de nem hatott. Kimentem az utca végén lévő éjjel-nappaliba, és vettem egy üveg whiskyt. Ez majd kiüt. Visszamentem, és kerestem magamnak egy nyugisabb helyet. Ittam, cigizgettem, néh-néha társult hozzám egy-két modell, de valahogy nem élveztem a társaságukat. Figyeltem Gabrielle-t. Eléggé kiütötte magát. Végülis ez az ő napja. Én is tök büszke és boldog lennék a helyében. Najó, kezdek kicsit szentimentális lenni. Szinte biztos, hogy a fél üveg whisky az oka. Elindult felém, és én minden lépését nyomonkövettem. Észrevett, majd kis szemezés után a mosdók felé igyekezett. Itt az alkalom. Utánamentem.

- Kerülsz.
- Ez nem igaz. - nézett rám.
- Ugyanmár. - nevettem. - Dehogynem. Mindenkivel táncoltál már, kivéve engem. Még az öcsémet is berángattad a táncparkettre, pedig nem erőssége a dolog.
- És ez sérti az egód? Tudod, mikor megláttalak azthittem, megtaláltam az álompasim. Aztán megszólaltál, és rájöttem, hogy maximum az álomgyerekem lehetnél. Ugyanis pont úgy viselkedsz. - miután ezeket az arcombavágta, kicsit dühös lettem, de a világért sem mutattam volna ki. Higgadtan szóltam hozzá.
- Valóban? Álomgyerek? Ígygondolod? - ő merészen nézett a szemembe, és helyeslően bólogatott.
- Igen.

Dühösek voltunk mind a ketten. Hirtelen kaptam az ajkai után, és ő viszonozta.

[vissza a menübe]   [előző rész]   [következő rész]