Már jó pár perce smárolhattunk, mikor kezdtem a fal felé irányítani. Nem tiltakozott egy másodpercig sem, sőt. A tarkómat kezdte simogatni, ami mondanom sem kell, hogy nagyon beindított. Megfogtam a lábait, ő pedig a csípőm köré fonta őket. Hirtelen vágódott ki az ajtó, és ő elszakadt tőlem. Fogalmam sincs, ki nyitott be, de Gabrielle farkasszemet nézett vele, majd kicsit eltolt magától és leereszkedett a földre.

*

Csak akkor döbbentem rá, mit művelek, mikor Bill meglátott minket. Fogalmam sincs, miért éreztem szarul magam, de tudtam, hogy ez nem helyes. Akármennyire is kívántam Tomot. Miután megéreztem a talajt a lábaim alatt elmentem mellette. Nem túl érett dolog, de faképnél hagytam. Ez most úgy jöhet le neki, hogy beijedtem, vagy hogy játszom a szűz kislányt. De kit érdekel mit gondol? És az miért érdekel, hogy Bill mit gondol? Jesszusom, diliházba vonulok. Fél nap alatt felzavarják az állóvizet. Ez így nagyon nem lesz jó. Kiszúrtam Billt a pultnál. Épp kikért magának valamit inni.

- Fogalmad sincs mennyire örülök neki, hogy benyitottál. Hatalmas hülyeséget követtem volna el. - ültem le mellé.
- Nekem nem tartozol magyarázattal. - nézett rám hidegen.
- Valamiért mégis úgyérzem, hogy igen.
- Tudom, milyen a bátyám. Azt nem tudom még, hogy te milyen vagy, de nem a legjobb ötlet vele kezdeni. Ha már eggyütt fogunk dolgozni, nem akarom, hogy úgy tekints rám, hogy annak az idiótának az öccse, aki lefektetett, és minden érzelem nélkül közölte, hogy lehetőleg ne legyél ott reggel. Úgyértem.. Szerintem eddigis jóban voltunk. Nem szeretném, ha ez megváltozna. - bukott ki belőle, amin őszintén szólva eléggé meglepődtem.
- Igazad van - bólogattam hevesen - igazad van.
- Kérsz? - nyújtotta felém az éppen akkor meggyújtott cigijét.
- Köszönöm. - elvettem tőle és mélyeket szívtam belőle. Kicsit azért röhejesnek éreztem a helyzetet. Tulajdonképpen magamat is röhejesnek tartottam.
- Nem kell kellemetlenül érezned magad. Semmit nem változtál a szememben.
- Ezt azért jó hallani - mosolyogtam rá. - De azt hiszem, nekem ez az este túl eseménydús volt. Ideje hazamennem. Már úgyis mindenki a részegedésre figyel, és nem rám.
- Ugye nem menekülsz? - vonta föl a szemöldökét
- Nem. Ha nem történt volna semmi, valószínűleg ugyanígy távoztam volna.
- Rendben. - elmosolyodott. - Ebben az esetben jóéjszakát. Illetve várj. Hívjak neked egy taxit?
- Azt megköszönném. Addig összeszedem a cuccom. Úgy 10 perc múlvára tökéletes, ha itt van. Köszönöm. - azzal hátramentem az öltözőkhöz, felvettem a blézerem, bepakoltam a táskámba a szanaszét hagyott holmijaim, és visszafele indultam, Billhez.
- Akkor én megyek is. Köszi mindent. - adtam neki két puszit, és kifelé vettem az irányt.

Amint hazaértem, ruhástul dőltem az ágyba, és nem hazudok, ha aztmondom, azonnal elaludtam.

*

A mai napon a második alkalom, hogy faképnél hagy. Engem eddig egy csaj sem hagyott faképnél. Pláne nem egymás után kétszer. Komolyan kezd dühíteni a dolog. És mégis ki a fene zavarta ennyire, hogy itthagyott? Nahjó, le kell hűtenem magam, mert még a végén az első adandó alkalommal belekötök valakibe. Az pedig nagyon nem hiányzik nekem.
Megmostam az arcom hidegvízzel, és rágyújtottam. Aztán újra. És újra. Mikor úgy éreztem, már lenyugodtam, visszamentem és megkerestem Billt. Ott ült a pultnál és valamin nagyon gondolkodott.

- Whiskyt. - szóltam a pultos srácnak, aki körülbelül fél perc múlva már elém is rakta az italt.
- Így is eléggé kiütötted magad, miért kell mégjobban? - mézett rám féltő szemekkel az öcsikém.
- Azért, mert Gabrielle nem rég hagyott magamra a mosdóba, mert valaki ránknyitott, miközben majdnem...
- Tudom, én voltam - vágott közbe
- Mivan? - nane. Kétszer hagyott faképnél, mindkétszer Bill miatt. Kezdtem feszült lenni. Megint.
- Ne csináld Tom. Tényleg ne. Normális csaj. És mindketten tudjuk, hogy neked mennyire kell...
- ...amiben ő láthatólag benne is lett volna. - most én vágtam közbe. - De különben is, öcsi. Miért olyan szívügyed neked ez a csaj?
- Mert kedvelem. Nem, nem úgy ahogy gondolod. És vele fogok dolgozni. Nem akarom, hogy rám is nehezteljen a te faszságod miatt. Ennyi.
- Oké.
- Oké? - nézett rám furcsa tekintettel.
- Oké. Így is túl sok időt pazaroltam rá. És kielégítetlen vagyok jelen pillanatban, amit nem hagyhatok annyiban, szóval, ha nem haragszol, felfedezőútra indulok. Majd valamikor a hotelben leszek, ha esetleg előttem indulnál vissza.
- Rendben. Lehetőleg a telefonod azért legyen bekapcsolva. És bármi van, hívj.
- Tudom-tudom. Na, jó legyél. - megveregettem a vállát, és körbenéztem, ki lenne legalkalmasabb ma éjszakára. Egyetlen probléma volt ezzel, Gabrielle már nem volt itt. De ha nincs ló, akkor ugye jó a szamár is. Jelen esetben a szamár egy egész csinos kis modellecske volt. Nem sokat kellett győzködnöm, tudta ki vagyok, és elég hamar a lényegre is tértünk...

[vissza a menübe]   [előző rész]   [következő rész]